Az idézőjeles "rendszerváltás" óta eltelt időszakban a privatizáció révén az állami vagyon jelentős része felháborítóan és irreálisan alacsony áron, vagy éppenséggel ingyen került magánkézbe, nem egyszer nagyon gyanús körülmények között. Sokszor hallhattunk arról is, hogy az ilyen módon "eladott" gyárakat, üzemeket először feltőkésítették, majd aztán nevetséges összegekért adták el külföldi cégeknek, magánbefektetőknek. Mit jelent jelen esetben a feltőkésítés? Hogy a magyar állampolgárok - tehát az Ön adójából is - pénzt utaltak át az eladni kívánt üzemnek, gyárnak, majd a külföldi "vevő" erről a bankszámláról lehívott összeggel fizette ki a vételárat.
Hogy megértse az egész, Magyarországon zajló (zajlott) privatizációs folyamatot, érzékeltetni szeretném egy fiktív példával. Tegyük fel, hogy Ön el akarja adni autóját, mert Ön szerint túlságosan sok benzint fogyaszt. Először szerelőhöz viszi a kocsit, megjavíttatja, felturbóztatja több százezer forintért, majd meghirdeti az autót 20 ezer forint eladási áron. Jelentkezik egy "vevő", akinek Ön odaadja a 20 ezer forintos vételárat, a vevő pedig visszaadja ezt a pénzt Önnek és viszi az autót is. Felteszem a költői kérdést! Megérte? Nyert Ön az üzleten? Logikusan gondolkozva, haszonnal járt-e ez az Ön számára, avagy csak kiadással? Hát persze, hogy csak kiadással! De ki is lenne olyan ostoba, hogy ilyen módon adja el az autóját! Nem igaz? Sajnos azonban pontosan ez a folyamat zajlott hazánkban a privatizáció kapcsán, csak éppen sokkal nagyobb méretekben, így rögtön érthetővé válik, hogy hová tűnt a közvagyon tetemes része!
A "rendszerváltás" óta eltelt időszakban tehát a Magyar Állam gazdasági szerepvállalása a privatizáció erőltetésén túl, a külföldi nagyvállalatoknak adott kivételes kedvezményekben, valamint a magyar vállalkozók és munkavállalók magára hagyásában, túlterhelésében, tönkretételében merült ki. Azt hiszem, hogy ezt senkinek sem kell magyarázni, hiszen a fentieket nap mint nap a saját bőrünkön tapasztaljuk. A kérdés az, hogy van-e kiút ebből a helyzetből, és ha igen, hogyan?
A választ a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2010-es Választási Programjában találjuk meg!
A Jobbik Magyarországért Mozgalom programja;
1. Megalkotjuk az Állami Vagyonleltárt, melyet az Állami Számvevőszék hitelesít.
2. A stratégiai területeken, a közszolgáltatásokban és a természetes monopóliumokban még meglévő állami vállalatokat megtartjuk, az elherdáltakat visszaszerezzük.
3. Törvényt kezdeményezünk az állami vagyon védelmében, amely a nemzeti tulajdont megkárosítókat a jövőben akár életfogytiglani börtönbüntetéssel sújthatja.
4. A csődhelyzet közelébe került, stratégiai fontosságú – nagyszámú munkaerőt foglalkoztató, illetve jelentős belföldi ellátási vagy exportérdeket szolgáló – termelő és feldolgozóipari üzemeket egyedi elbírálás alapján, állami beavatkozással támogatjuk a talpra állás érdekében.
5. Kulcsfontosságú ágazatokban – stratégiai befektetőként – vállalkozásokat indítunk az optimális pályájú gazdasági fejlődés érdekében.
__________________________________________________
Nyilván ezen pontok olvasásakor Önben számos kérdés merült fel, tehát azonnal kielemezzük a fenti szöveget.
1. Megalkotjuk Állami Vagyonleltárt, melyet az Állami Számvevőszék hitelesít.
Miért fontos ez? Vegyünk egy egyszerű élethelyzetet, amely bármelyikünkkel előfordulhat. Tételezzük fel, hogy Önnek kevés a pénze, ezért úgy dönt, hogy lakása felújítását saját maga végzi el. Mi az első dolga? Számba veszi, hogy milyen eszközök; szerszámok, anyagok állnak a rendelkezésére, amelyekkel dolgozni tud, vagyis leltárt készít. De miért van szükség a Számvevőszék felügyeletére, hitelesítésére? Pontosan ugyanazért, amiért az ügyészség a felügyeleti szerve a rendőrségnek, azaz, hogy egy felettes hivatal ellenőrizze ennek a hatóságnak a törvényes működését.
2. A stratégiai területeken, a közszolgáltatásokban és a természetes monopóliumokban még meglévő állami vállalatokat megtartjuk, az elherdáltakat visszaszerezzük.
Mit nevezünk stratégiailag fontosnak? Például a MÁV-ot, a Malév-ot, ugyanis ezek a cégek nem csak az utasszállítás, hanem a szállítmányozás, a honvédelem, ill. a katasztrófa-elhárítás szempontjából is nagy jelentőséggel bírnak.
Mi a közszolgáltató? Főképpen a gáz-, víz-, áramszolgáltatók.
Miért fontos állami kézben való tartásuk, vagy visszavásárlásuk? 1. Szabályozni lehetne a szolgáltatások árát, vagyis pl. a gázért nem kellene indokolatlanul magas, csillagászati összeget fizetnünk.
2. Amennyiben állami kézben lennének ezek a szolgáltatók, nem zsarolhatnák hazánkat, nem gyakorolhatnának befolyást a kormányra, a társadalomra.
3. Törvényt kezdeményezünk az állami vagyon védelmében, amely a nemzeti tulajdont megkárosítókat a jövőben akár életfogytiglani börtönbüntetéssel sújthatja.
Mi a helyzet ma? Az emberek véleménye az, hogy kies hazánkban a tyúktolvajokat megbüntetik, aki viszont milliárdokat lop, az megússza a dolgot. Tehát szükséges, hogy aki az állami vagyont, a nép vagyonát fosztogatja, példásan meg legyen büntetve. Ha nem így történik, az háromszoros kárt okoz; 1. Szankció, következmény nélkül a közvagyonból markolgatók folytatni fogják, megismétlik tetteiket. 2. A példás büntetés hiánya megingatja az emberek hitét és bizalmát a törvényekben és a törvények végrehajtóiban is. 3. Sokan azt fogják mondani; - Ha neked lehet, akkor nekem is!
4. A csődhelyzet közelébe került, stratégiai fontosságú – nagyszámú munkaerőt foglalkoztató, illetve jelentős belföldi ellátási vagy exportérdeket szolgáló – termelő és feldolgozóipari üzemeket egyedi elbírálás alapján, állami beavatkozással támogatjuk a talpra állás érdekében.
És ezzel szorosan összefügg az 5. pont, mely szerint;
5. Kulcsfontosságú ágazatokban – stratégiai befektetőként – vállalkozásokat indítunk az optimális pályájú gazdasági fejlődés érdekében.
Vegyünk ismét egy fiktív, hétköznapi példát.
Tegyük fel, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom - mint kormánypárt - megvalósítja a fenti elképzeléseit, és ennek jegyében, állami vagyonból alapít egy konzervgyárat vidéken. A gyárnak szüksége lesz olyan vállalkozásokra, termelőkre, állattenyésztőkre, akik az "alapanyagot" biztosítják a működéséhez. Mivel képzeletbeli konzervgyárunknak ilyen igényei vannak, a piacon meg fognak jelenni azok a gazdák, termesztők, vállalkozások, akik biztosítani tudják az alapanyagot. Mivel a gyár folyamatosan megveszi "alapanyagaikat", az érintettek biztos és hosszútávú megélhetésre számíthatnak. Előbb-utóbb fejleszteni fogják gazdaságukat, és így egyre több munkahelyet teremtenek. Természetesen maga a gyár is számos munkalehetőséget teremt és nem csak magában az üzemben, de a szállítmányozásban, a kereskedelemben, és még a tömegközlekedésben is, hiszen gondoljunk arra, hogy az alkalmazottaknak el kell jutniuk a munkahelyükre és ezt főképp a tömegközlekedési eszközök segítségével tehetik meg. Mivel egyre többen dolgoznak mind a gyárban, mind a gyártáshoz kapcsolódó mezőgazdasági- és iparágakban, szállítmányozásban, tömegközlekedésben, nő az adott cégek bevétele. Ha nő a bevételük, akkor fejleszteni tudják a gyártást, a szolgáltatást, magasabb béreket tudnak fizetni. Ha magasabb béreket fizetnek a dolgozóknak, akkor azok többet fognak költeni. Ha a dolgozók több pénzt költenek, akkor ezzel felpezsdítik a piacot, ami azt eredményezi, hogy egyre több vállalkozás, cég, üzem létesül, ezzel együtt egyre több munkahelyet teremtenek....Ez a Szebb Jövő. Azonban jelen pillanatban mit tapasztalhatunk? Kevés a munkalehetőség, a fizetések pedig alacsonyak. A különböző megszorítások pedig egyre több és több pénzt vonnak el a dolgozó emberektől. Mivel kevés a munkahely, és a fizetések is alacsonyak, az emberek nagy része nem vásárol semmit. Mivel nem vásárolnak, nem költik a pénzüket, a cégek, vállalatok, üzemek, vállalkozások egyre kevesebb szolgáltatást, terméket tudnak értékesíteni. Mivel nem tudják termékeiket és szolgáltatásaikat értékesíteni, leépítik a munkaerőt, munkahelyeket szüntetnek meg. Ezáltal egyre több olyan ember lesz, aki kiesik ebből a gazdasági körforgásból, azaz nem vásárol, mert nincs miből. És így tovább.... A vége káosz lesz és pusztulás. Mindez egyfajta dominó-elv szerint történik. Feltesszük a kérdést; ez a dominó-elv működne fordítva is, ahogyan azt az elején leírtuk? Szerintünk igen. Mi tehát a megoldás? Ki kell lépni a jelenlegi helyzetből, kit kell törni az ördögi körből, de ez csak radikális eszközökkel és összefogással sikerülhet.
